Lunarbaboon

A Lunarbaboon a meleg mosolyok képregénye. Valami mélységesen megnyugtató és meghitt pillanatokat képes varázsolni. Hát akkor nézzük, mit tud Chris Grady.



A legtöbb "sitcomic" általában a humorforrásra, kifejezetten a poénra épít. Szórakoztatóak, nem szükséges hozzájuk háttértudás az adott szerzőről, még akkor sem, ha a saját életének szituációiból merít valamelyest. Viszonylag ritka az olyan képregény, amely nem így tesz: és épp ilyen a Lunarbaboon is.

Chris Gradyről, vagyis Lunarbaboonról (Holdbéli páviánról) nem találni túl sok önéletrajzi adatot. Állítása szerint a 80-as években emberi édesanyja egy holdbéli majommal létesített viszonyt, így 8 hónappal később megszületett a félig ember-félig majom Chris. Mára már felesége és egy gyermeke is van, így próbál boldogulni az emberek között Kanadában - több-kevesebb sikerrel.

Képregénye a szülő-szülő és a szülő-gyermek-viszony témája körül forog. Az alapvetően fekete-fehér képkockákban megbújik egy-két színes tárgy, kiemelvén őket a háttérből. A karakterek rajzolása inkább kroki-szerű, de épp ezért a mimika elég árnyalt ahhoz, hogy a lehető legkifejezőbb legyen. A szereplők közti kommunikációnak nagy jelentősége van, ezért hosszabb dialógusok is előfordulnak, esetlegesen bonyolultabb angol nyelvezettel, gyereknyelvvel, ritkán szlenggel.

Legfőbb témái természetesen a házasság és a gyereknevelés - szülőnevelés (!). Innentől fogva a meghitt hangulat biztosított, de persze egyáltalán nem unalmasan: ugyanis van itt humor bőven, csak nem a hasamatfogva-kacagós, hanem inkább a csendben mosolygós, tanító jellegű formából. A képregény alapvetően egy depresszióból kilábalni akaró ember terápiájaként indult: a gyereknevelés férfi szemszögéből, ahogy csak azt látta maga előtt, hogy még minimum egy évtizedig kitart ez a fárasztó mókuskerék, amiből nincs kiszállás. És a módszer működött: bármilyen pocsék, szorongó helyzetből képes mára kreatív vagy vicces képregényt alkotni, ezzel nemcsak magát, de sorstársait is gyógyítva. A Lunarbaboon ettől igazán ütős: egyenesen az arcunkba vágja, hogy gyereket nevelni baromi nehéz, sokszor unalmas és csalódást okozó feladat, de ha az ember jól csinálja, valami kisebb csodát hoz létre. És sosem tudja meg, hogy jól csinálta-e. Pláne, hogy ott van asszony is. A megértő, türelmes, gondoskodó asszony ideája, aki azért persze szintén kiakad néha, de a képregényben ő az abszolút support, a legnemesebb értelemben véve. A három karakter mindennapjai, akár valóságos, akár csak képzelt szituációkról van szó, nem elrugaszkodottak: a gyerek fantáziája, az apa küzdelmei, az anya támogatása mind egy pontba fókuszálnak: egy reálisan ideális családkép bemutatására.

A szerző a könyvei kiadásához Kickstarteren indított gyűjtést, így a Volume 1 44 ezer kanadai dollárból jöhetett létre. A második rész egy hónapos gyűjtése alatt már 64 ezer kanadai dollárt adományoztak a rajongók, egyelőre a harmadik részhez nem indult gyűjtőakció, mert az Andrews McMeel amerikai kiadó publikálja majd.

Kinek ajánlom? Nem kell feltétlen szülőnek lenned. Nem kell feltétlen gyerek közelében sem járnod. Nem kell az sem, hogy a szüleid így bántak volna veled. Az egyetlen dolog, amire szükséged van: a beleérzés képessége, a szociális szimpátia. Ha ezzel rendelkezel, olvasd nyugodtan. Nem imádni, de szeretni fogod. Kis örömgombóc ez minden napra, ami egy kicsit visszaadja az emberiségbe fektetett rég elveszített reményt. Sírni és nevetni fogsz majd, de csupa szeretetből.

Megjelent könyvek:
- Lunarbaboon Volume 1 (2015)
- Lunarbaboon Volume 2 (2016)
- Lunarbaboon Presents: We All Have Powers: And Other Things You Learn as a Parent (várható: 2017. ápr.)

Linkgyűjtemény:
- Lunarbaboon weboldal
- Facebook
- GoComics
- Aranyos videó Chrisszel, a gyerekkel és picit a Zasszonnyal :)